Csodálatos változások

„Mióta csak te meg én megszülettünk, folyamatosan áradnak hozzánk

a nyomravezető jelek, amelyek egy másik, bensőnkben létező világra

utalnak.”

Deepak Chopra: Titkok Könyve

Mindannyian egyfajta napi szokásrendszerben élünk. Felkelünk, végezzük a dolgunkat, vannak napi félelmeink, napi örömeink. Világunk eközben egy relatíve szűk körre korlátozódik. Ám olykor megesik, hogy valami szokatlan történik, ami egyszer csak kizökkent, és az egész eddigi életünket más megvilágításba helyezi.

Ezt a mindent megváltoztató eseményt - ami lehet teljesen valószínűtlen, de lehet egy egészen hétköznapi apróság - , már régóta ismeri az emberi gondolkodás. A hatását katarzisnak is szokták nevezni, melynek nyomán új útra tudunk lépni, új dolgok kerülnek a látóterünkbe, új ajtók nyílnak meg.

A kizökkentő esemény jellegzetessége lehet még, bár nem minden esetben, hogyha csak egy mondat is egy idegentől, rögtön felismerjük, hogy valami különleges történik velünk. Olykor viszont csak később döbbenünk rá, mekkora fordulatot hozott a katartikus mozzanat.

Egy bőségesen dokumentált, mondhatni ősi jelenségről van szó, amely ma is bármelyikünkkel megeshet.

A Biblia és a szentek történetei, a keresztény mítoszrendszer számtalan olyan eseményt tartalmaz, amikor egy hétköznapi történés hatására hatalmas fordulatot vesz valaki élete. Szent Pál életéből származtatva létezik is erre egy kifejezés a magyar nyelvben, a “pálfordulás”.

Az egyik legismertebb fordulatos élettörténet Assisi Szent Ferencé. Apja szülővárosa leggazdagabb embere volt, és fiatalkorában Ferencet Assisi ’vezető táncosának’ választották, azaz ő szervezte (és pénzelte) a legnagyobb bulikat a városban. Mikor Assisi háborút viselt Perugia ellen, és ő Perugiában fogságba esett majd megbetegedett, akkor kezdett el első ízben azon gondolkodni, hogy mást kellene kezdenie az életével. Kezdetben Ferenc arra gondolt, hogy lovag lesz, de egy álom hatására másként alakult az élete, mikor az Aquila felé vezető úton éjszakázott.

„Mond csak Ferenc - kérdezte álmában egy hang -, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga?” „Az Úr - felelte Ferenc. “Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért?”- Ferenc szemében ekkor a világról lehullt a lepel: minden ember csak szolga, nincsenek urak. Csak egyvalaki úr, és ő minden teremtmény felett áll, és csak ő tarthat igényt szolgálataira. – „Mi az akaratod Uram?” - kérdezte Ferenc. „Térj vissza a földre, ahol születtél, és ott megmondják neked, mit kell tenned.”   - felelte az álombeli hang.

Assisi Szent Ferenc a következő években megtalálta a maga útját, Názáreti Jézus követője lett, és megalapította a legpuritánabb rendet, a ferenceseket.

Egyetlen mondat a repülőn

Egyeseket annyira magával ragad a változás, amit egyetlen momentum indít el, hogy minél több emberrel meg akarják osztani.

Hoda Kotb amerikai televíziós személyiség története egy példa erre, ő könyvet írt élményéről. Egy válás és egy emlőrákműtét után lelkileg nagyon rossz állapotba került. Épp magába fordulva utazott a repülőn, mikor megszólította a mellette ülő utas. A férfi szeretett volna beszélgetni vele, mivel felismerte a tévéből; a műsorvezető eleinte próbált kitérni az ismeretlennel való csevegés elől, aztán közölte vele, nemrég műtötték.

A férfi tovább érdeklődött: „milyen beavatkozása volt?” Kotb végül elárulta: „Emlőrákkal operáltak. De remélem nem ez lesz az első, amit a gyerekeinek mesél majd, mikor leszáll, ’Képzeljétek, a mellettem ülő nőnek emlőrákja volt.’” Azonban a másik utas azt válaszolta: „Mi a baj ezzel? Az emlőrák az élete része, mint a diploma és a házasság. – majd így folytatta, miközben a nő sírni kezdett: - Fogadjon meg egy tanácsot, ne legyen önző! Ez nem csak a maga története. Gondoljon bele, hány embernek segíthetne!”

Ennek hatására ahelyett, hogy Hoda Kotb magába folytotta volna a mellrák okozta traumát, elkezdett róla beszélni, többek közt élő adásban mesélt a betegségéről, és nyilvánosság előtt képviselte a hasonló krízisen átment nőket.

“Átváltozásának” végén arra a megállapításra jutott, a betegsége erősebbé tette, és képessé arra, hogy mások terhein könnyítsen. A repülőn megismert férfival a véletlen folytán később újra felvette a kapcsolatot, és mikor a másik is rákos lett, ő tartotta benne a lelket, amíg a férfi meggyógyult.

Olykor valósággal keressük az élményt, ami kizökkenthetne minket, de sokáig nem találjuk.

Leon Logothetis ‘Kindness Diaries’ című könyvében írja le, hogy egy oldalkocsis motorral járta a világot, Los Angelesből indulva, és új élményeket keresett. Pénzt és élelmet nem vitt magával, mindenhol mások jóságára szorult rá, szándékosan.

Indiában, a Gangesz partján üldögélt éppen, és mivel a világ egyik legszegényebb helyén tartózkodott, napok, hetek óta nem segítette senki. Kimerült volt és éhes, és mikor egy idegen megkérdezte tőle, mit keres itt, válaszolni sem tudott. Mire az idegen annyit mondott: ‘Élje meg a pillanatot, nehogy elveszítse’, és továbbsétált.

Ennek hatására Leon fel tudott állni, és némileg feltöltődve sétált tovább. Hamarosan találkozott egy révésszel, akit Dilipnek hívtak, és az egyik legalacsonyabb kasztba tartozott. A révész invitálására együtt fürödtek a Gangeszben – ami az amerikaitól nagy önfegyelmet kívánt, mivel a folyó puszta szemmel láthatóan is nagyon szennyezett volt - , azután a révész hazavitte és megvendégelte.

A történet vége az lett, hogy Logothetis a későbbiekben éveken át támogatta a szegény család gyerekei tanulását, - mert a révésznek az volt a legnagyobb bánata, hogy pénz híján ki kellett vennie a gyerekeit az iskolából - amíg fel nem nőttek. Könyvében leírja, idővel rájött, hogy ebben találta meg utazásai (egyik) célját, és ez a tett formálta át az ő gondolkodását.

Cseppet sem akarjuk, de a végeredménye mégis jó

Nem ritkán olyan dolog történik velünk, ami kellemetlen, netán megrázó, traumatikus, de összességében pozitív hatással van az életünkre. Rezilienciának nevezzük azt a jelenséget, mikor képesek vagyunk jól legyőzni egy kihívást jelentő helyetet. A negatív történéssel való megküzdés pedig sokszor előrevisz bennünket az életben: egy olyan helyen találjuk magunkat, ahova a ‘komfortzónánkban’ maradva nem jutottunk volna el. .

Hogy példákat gyűjtsek, körbekérdeztem barátaimat, tudnak-e az életükből hasonló eseményt mondani. Egy barátnőm felidézte, amikor egy párkapcsolata anyagilag és érzelmileg is katasztrofális hatással volt rá, de volt párja festő volt, és ő annyira inspirálódott a vele töltött időszakból, és annyi szakmai fogást sikerült ellesnie, hogy a festés ‘ízét’ megérezve azóta már ő is alkot. Erre a kapcsolata közben nem volt módja, mert festő párja legkevésbé sem támogatta. Ma van képe, ami kiállításon is látható, és olyan sokat tanult a történtekből, érzelmileg és szakmailag, hogy már hálás, hogy mindez megtörtént vele.

Ennek a típusú változásnak egy példájaként említhető az alkohol- vagy drogfüggőket segítő anonim csoportok által jól ismert “mélypont”. Ez a bevett kifejezés egy olyan szélsőségesen negatív eseményt jelent, ami az önpusztító életmód hatására nagyon gyakran eljön az alkoholista vagy drogos életében.

Ha nem hal bele a mélypontba, akkor megváltozik a gondolkodása, és elindul felfelé.  Ilyen esemény lehet például egy túladagolás, vagy ha a család teljesen megszakítja a függővel a kapcsolatot. A traumatikus élmények hatására valami ‘átkattan’, eljön a kijózanodás és ennek nyomán egy új élet kezdődik el.

Néha a létező legrosszabb történések visznek el oda, ahová el kell jutnunk. Sokan ismerik Lugosi Dániel Ali történetét, aki egy komolyzenei tehetségkutatón lett ismert. A kisfiúról lemondtak a szülei, és pedagógus nevelőszülőkhöz került, zenével foglalkozó mostohatestvérek mellé. Így történt, hogy ő is klarinétozni kezdett - egyik bátyját elkísérte próbára - , és pár évvel később sorra nyerte a versenyeket. Többek közt megnyerte a televíziós tehetségkutatót; 15 éves létére Benkó Sándor (a Benkó Dixieland alapítója) kijelentette róla, hogy technikailag már most jobb, mint ő. Kérdés, vajon valaha klarinétozni kezdett volna, ha nem adják örökbe, és ha nem pont ehhez a családhoz kerül?

Természetesen nem tudhatjuk meg a választ. Egy dolog biztosnak tűnik a fentiek alapján, ha negatív fordulatot vesz az életünk, az lehet valami pozitív változás kezdete is. Néha amit a mi nézőpontunkból nehézségnek látunk, az egy másfajta nézőpontból - ami az egészet látja - lehet valami jó. Sokkal kellemesebb lenne persze, ha jó és kó fordulatok követnék egymást, de ez valamiért nincs így. A Biblia bővelkedik olyan történetekben, mikor a felsőbb erők próbára teszik valakinek a hitét, majd bebizonyosodik, hogy bíznia kellett volna az Univerzum segítségében, abban, hogy “valaki fent” jobban tudja nálunk, mi a legjobb nekünk, és aszerint építi az életünket.

Ha sorra vesszük a példákat, -  és még számtalan másikat, amivel az irodalomban vagy az életben találkozhatunk -, egy érdekes kérdés merül fel. Vajon ezek a találkozások, váratlan események, fordulópontok véletlenek, vagy tekinthetjük őket egyfajta adománynak, jelnek?

Deepak Chopra azt írja a Titkok Könyvében, döbbenetesen sok emberrel találkozott, aki jelet kapott életében, akivel történtek természetfeletti dolgok. Hogy mi van emögött, az azonban olyan rejtély, írja, amely nem akar feltárulni: “egyszerűen egyre hátrálna, minél közelebb mennél hozzá”.