Ki vagyok én? Mivé válhatnék?

“Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Seneca, a római filozófus, államférfi, költő és drámaíró szavait szinte mindenki ismerni, az életút fontosságát hangsúlyozó megállapítás azonban önmagában nem ad segítséget, csupán figyelmeztető tábla, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy tudnunk kell, miért születtünk, milyen utat kell bejárnunk?

Ki vagyok én, mi az életem célja?

Milliók teszik fel újra és újra maguknak ezt a kérdést, ébredéskor, napközben, elalvás előtt vagy alvás helyett a plafont bámulva.

Jó állás, fizetés, nagy ház kerttel és medencével, több autó, utazás, az élet maradéktalan élvezete, ez lenne a cél? Vagy akkor leszek igazán boldog, ha felkutatom legbelső önmagam és a saját utam? Ha én jelölöm ki, merre kell mennem, nem mások tesznek kijelölt vágányra?

Ki vagyok én?

Anya vagyok három gyermekkel, főiskolás vagyok, beosztott, felsővezető, segédmunkás, irodalomkedvelő, sportrajongó, közéleti személyiség, visszahúzódó családapa, hódító macsó…

“Mivel minden élőlény állandó, szenvedéstől mentes boldogságra vágyik...ahhoz, hogy az ember elérje ezt a boldogságot – amely tulajdonképpeni természetét alkotja, s amely az elme működésétől mentes mélyalvás állapotában naponta megtapasztalható –, meg kell ismernie saját valóját. “ Srí Rámana Maharishi

Mindannyian érezzük, hogy valami több bújik meg bennünk ezeknél a társadalmi szerepeknél, a programozott álarcoknál, a ránktapadt viselkedésmintáknál, berögzött megszokásoknál, azaz az egónál. Többek vagyunk, valahol mélyen belül, közel, de mégis - úgy érezhetjük - elérhetetlen távolságban. Pedig az “Ismerd meg önmagad!” parancsa már a delphoi jósda falán is az útkeresés fontosságára hívta fel a figyelmet.

Néha, egy-egy pillanatra látjuk, érezzük is ezt a tiszta önvalót, egy csodálatos tájat szemlélve, egy megragadó könyv néhány sorát olvasva, egy édes, bizsergető csók közben, vagy más elementáris erejű élmény megtapasztalásakor. Aztán behúzzák a függönyt, és bár emlékszünk a pillanatra, nem tudjuk állandósítani ezt az érzést.

Folyton zakatolunk, mindig csinálni akarunk valamit, nem tudunk megállni, pihenni, átadni magunkat a Létezés örömének. Hatalmas zaj van a fejünkben…

Munkahely, család, megélhetés, csekkek, hitel, televízió, internet, barátok, buli - nincs idő arra, hogy leüljünk, és figyeljünk önmagunkra, a belső csendre. Csend nélkül pedig nem lelhetjük meg igazi önmagunkat. Tovább fokozza a helyzet komolyságát, hogy noha a lét végtelen, időtlen, emberi jelenünk szűkreszabott, kezdő- és végpont közé szorított, ez pedig mostani életünk, inkarnációnk fontosságára hívja fel a figyelmet. ...és mindehhez van egy erősen korlátolt elménk.

Nem túl szép kilátások…

A hatalmas szerencse az, hogy - bár hétköznapi, mindennapi életünk összes illúziója ezt akarja elhitetni velünk - nem az elménk vagyunk, nem az elméd vagy!

“A spirituális föleszmélés: tisztán látni, hogy amit érzékelek, megtapasztalok, gondolok vagy érzek, az végső soron nem az, aki vagyok; hogy nem találhatom meg magamat a folyamatosan elenyésző dolgokban.”

“Amikor az ego háborúzik, tudd, hogy csupán egy illúzió harcol az életben maradásáért. Az az illúzió azt gondolja, hogy ő Te vagy. Első alkalommal nem könnyű figyelő jelenlétként ott lenni, különösen, amikor az ego túlélési üzemmódban működik, vagy amikor bekapcsolódott valamilyen múltbeli érzelmi minta. Ám ha egyszer megérezted a dolog ízét, jelenléted ereje növekedni fog, és kisiklasz az ego szorító markából. És ily módon egy olyan erő jelenik meg az életedben, ami sokkal hatalmasabb az egónál, sokkal hatalmasabb az elménél. Az egótól való megszabaduláshoz mindössze annyi kell, hogy az ego tudatában légy, mivel a tudatosság és az ego nem fér össze.”

Ha veszed a bátorságot, hogy az ego mögé pillants és megtapasztalod ezt az egyszerű felismerést, sok feltett kérdésedre megtalálhatod a választ! Ülj le, meditálj, szakadj el néhány percre, naponta többször, a zaklatott világtól. Keress olyan meditációs formát, ami számodra a legjobb! Próbálj ki több módszert és válassz közülük!

A legfontosabb azonban, hogy rendszeresen gyakorolj és légy kitartó! A magas hegyet sem lehet egyszerre, egy lendületből megmászni, lassan kell előre haladnod, megfontoltan, élvezni az út minden pillanatát. Tégy így a meditációval is, tekintsd kitaposott ösvénynek, amelyen minden nap többször kell előre haladnod egy kicsit, hogy elérd a célt. Csak így élvezheted a meditáció gyümölcseit és ezernyi jótékony hatásait, köztük a kiegyensúlyozottságot, az egészséget, a testi-lelki harmóniát és társadalmi kapcsolataid javulását.

...és hol találhatsz segítséget?

Fenti idézetek Eckhart Tollétől valók, aki korunk egyik legjelentősebb spirituális gondolkodója. Egyszerű előadásmódja könnyen olvashatóvá teszi írásait. 2001-ben megjelent, “A most hatalma” című könyve alapmű, a 2009-es “Új föld” pedig tökéletesen kiegészíti ezt.

Szintén a jelen pillanat megélésének fontosságát hangsúlyozza Csíkszentmihályi Mihály nagysikerű “Flow” című könyve, amely a ma divatos mindfulness irányzat előfutára is volt. Utóbbi iskola képviselője Dr. Szondy Máté, akinek  “Megélni a pillanatot - Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája” címen jelent meg alkotása.

Dan Milmann világhíresség vált regénye, “A békés harcos útja” minden útkereső számára kötelező olvasmány, folytatása, a “Szókratész utazásai” teljessé teszi a történetet.

Végül két magyar szerző művére hívnám fel a figyelmet. Kery Ervin: A tudat rejtelmei című könyvében a tollei gondolatokhoz hasonlóan a jelenlét fontosságát hangsúlyozza. Margitics Ferenccel közösen megjelentetett, “A tudat ébredése” című alkotásukban szintén azt a belső vándorutat mutatják be, amellyel legmélyebb önmagunkhoz találhatunk.

Németh Róbert